Nincs itt érték, nincsen lelki béke,
                                                                        Az élet kong, mint üres puszta szó.
                                                                        Senkik hirdetnek elhülyült igéket:
                                                                        Hogy mi a szép és mi a mérvadó.

                                                                        Itt réges-régen nincsen már ember sem,
                                                                        Csak avarként sodródó tömeg
                                                                        Közöny-rabszíjon botorkálva kábán
                                                                        Magányban élnek mocskos életet.

                                                                        Rangot kapnak a nyúlós amõbák,
                                                                        Undor-virág nô a szíveken.
                                                                        Féreg létük büdös ragacsában
                                                                        Feslett szó a szép, a szerelem.

                                                                        Akik még megmaradtak látni,
                                                                        Rájuk az élet bütykös ujja int.
                                                                        Ki viszi át ôket a túlpartra
                                                                        A csend tiszta fényû szörnyû kútjain?