Szereplõk:Keanu Reeves, Al Pacino, Charlize TheronJeffrey Jones, Judith Ivey, Craig T. Nelson
Andrew Neiderman regénye alapján írta:Jonathan Lemkin, Tony Gilroy
Fényképezte: Andrzej Bartkowiak, A.S.C.
Látványtervezõ:Bruno Rubeo
Vágó:Mark Warner
Zene:James Newton Howard
Producerek:Arnon Milchan, Arnold Kopelson, Anne Kopelson
Rendezte: Taylor Hackford
Kevin Lomax, a sikeres floridai védõügyvéd (Keanu Reeves) igazi szerencsefia. Egyetlen pert sem veszített még életében; s még ha a bûnügy visszataszító, a vádlott pedig nyilvánvaló bûnös is, Lomax szinte hipnotikus erõvel bírja rá az esküdteket, hogy – akár a józan ész ellenére – fogadják el érveit, és mentsék fel az ügyfelét. A fiatalember nemcsak a tárgyalóteremben, hanem a magánéletben is szerencsés. Boldog házasságban él csinos feleségével, Mary Ann-nel (Charlize Theron), sõt vaskalapos anyjával (Judith Ivey) is jól kijön, annak ellenére, hogy az asszony enyhe gúnnyal szemléli a kisvárosi fiú nagystílû életvitelét.
Kevin Lomax úgy érzi, minden a lehetõ legtökéletesebben alakul – élete szinte már földi Paradicsom. De semmi sem tarthat örökké.
Egy napon – Lomax sokadik tárgyalótermi diadala után
– betoppan hozzá egy tekintélyes New York-i jogi cég
megbízottja: felettesei felfigyeltek páratlanul eredményes
teljesítményére, szeretnék megismerni õt
személyesen is és vendégül látnák,
természetesen a cég költségére. A házaspár
elutazik New Yorkba, ahol olyan fényûzõ élet
kerül karnyújtásnyi közelségbe, melyrõl
nem is álmodtak.
Nem sokkal késõbb Lomax megismeri John Miltont (Al Pacino)
is, aki e kivételes luxust kínálta fel nekik. Õ
alapította és vezeti azt a titokzatos céget, melynek
a világ minden táján vannak ügyfelei és
érdekeltségei. Ez a nagyhatalmú ember már hosszú
ideje figyeli a tehetséges fiatal ügyvédet, és
most elérkezettnek látja az idõt, hogy megnyerje õt
a cége számára. Kecsegtetõ ajánlattal
áll elõ: olyan pozíciót, fizetést és
lakást ígér, melyet senki sem tudna túllicitálni.
A fiatalembert összezavarja, de le is nyûgözi a ragyogó
lakás, a kiváló munkatársak a cégnél,
a gyönyörû nõk és a befolyásos férfiak
Milton partiján. Nem csoda, ha kapva kap az alkalmon. Beköltöznek
tehát új otthonukba, és új életet kezdenek.
Ám ahogy Lomax – immár jómódú sztárügyvédként
– belekóstol a hatalomba, valami megváltozik benne. Megnyerni
egy pert immár nem egyszerûen cél számára;
fokozatosan a gyõzelem megszállottjává válik,
és többé semmi más nem érdekli. Mary Ann
elmondja, hogy a kollégák feleségei nem azok, akiknek
látszanak, hogy boldogságuk korántsem olyan felhõtlen,
mint hiszik, és azt is, hogy rémítõ dolgokat
élt át, melyeket nem tud megmagyarázni. De Lomax mintha
meg sem hallotta volna, õ már régen eldöntötte,
nem firtatja, miért olyan bõkezû vele a fõnöke.
Végül elérkezik az a nap is, amikor egy háromszoros
gyilkossággal vádolt milliomost??? (Craig Nelson) kell védenie
– és Kevin Lomax megint csak az új megmérettetés
miatti izgalmat érzi ahelyett, hogy elriasztaná a bizonyosság,
kliense még sokkal súlyosabb bûnökkel is vádolható.
A baljós eseményeknek nincs vége: a cég
menedzsere, Eddie Barzon (Jeffrey Jones) hirtelen, szörnyû halált
hal, Mary Annt rémítõ látomásai kergetik
lassan az õrületbe, Lomaxet a gyönyörû, csábító
Christabella (Connie Nielson) hálózza be. Milton pedig arról
gyõzködi pártfogoltját, hogy az élet kifogyhatatlan
lehetõségekkel kényezteti azokat, akik nem félnek
kipróbálni és a maguk javára fordítani
õket.
Kevin Lomax azonban már elkezdett félni. A földi
Paradicsom képe szertefoszlott. Most a pokol van soron, melynek
kapujában ott várja…John Milton.
KEANU REEVES (Kevin Lomax), napjaink egyik legsokoldalúbb
fiatal színésze az utóbbi években figyelemre
méltó filmek egész sorában játszott,
köztük Jan De Bont kasszasikerében, a Féktelenülben
(Speed; 1994); Alfonso Arau romantikus drámájában,
a Pár lépés a mennyországban (A Walk
in the Clouds; 1995); Francis Ford Coppola Drakulájában
(Bram Stoker's Dracula; 1992), Kenneth Branagh Sok hûhó
semmiért (Much Ado About Nothing; 1993) címû
Shakespeare-adaptációjában, Gus Van Sant Néha
a csajok is úgy vannak vele (Even Cowgirls
Get the Blues; 1993) címû alkotásában; Bernardo
Bertolucci meséjében, A kis Buddhában
(Little Buddha; 1993) vagy Robert Longo cyberpunk kalandfilmjében,
A jövõ szökevényében
(Johnny Mnemonic; 1995). Legutóbb a Láncreakció
(Chain Reaction; 1996) és a Féktelen Minnesota (Feeling
Minnesota; 1996) címû filmekben szerepelt.
A torontói származású Reeves-re
elõször Tim Hunter felkavaró drámájában,
a Féktelen folyóban (River's Edge; 1986)
figyeltek fel. Ezután szerepelt néhány vígjátékban:
a Bill és Ted oltári kalandjában (Bill and Ted's Excellent
Adventure; 1989), a Bill és Ted haláli túrájában
(Bill and Ted’s Bogus Journey; 1991), a Vásott szülõkben
(Parenthood; 1989). Nagy sikert aratott Stephen Frears drámájában,
a Veszedelmes viszonyokban (Dangerous Liaisons; 1988) és
az Otthonom, Idaho (My Own Private Idaho; 1991) fõszerepében.
További munkái: Friss vér (Young
Blood; 1986), "Permanent Record" (1988), A pimaszság hercege (The
Prince of Pennsylvania; 1988), Szeretlek holtodiglan (I Love You To Death;
1990), Holtpont (Point Break; 1991), "Tune in Tomorrow"; valamint a Megvalósult
álom (Flying; 1986), az Újra fiatalon (Young Again; 1986),
az “Under the Influence” (1986), a Látogatás Játékországban
(Babes in Toyland; 1986), az “Act of Vengeance” (1986), vagy a “Brotherhood
of Justice” (1986) címû tévéfilmek.
A legnagyobb sztárok között számon
tartott AL PACINO (John Milton) a híres Lee Strassberg féle
Actors Studio növendéke volt, majd eleinte az off-Broadway
színházaiban lépett fel. Sikeres színpadi pályafutását
jelzi két Tony-díja is a "The Basic Trainig of Pavlo Hummel"
és a "Does A Tiger Wear A Necktie" címû elõadásokért;
valamint Obie-díja, melyet Az indián a Bronxba vágyért
(The Indian Wants The Bronx) kapott. Hosszú évek óta
tagja David Wheeler bostoni kísérleti színházának,
ahol többek között Shakespeare- és Brecht-darabokban
lépett fel.
Neve elsõsorban játékfilmjei révén
vált világhírûvé. Oscar-díjat
kapott az Egy asszony illata (Scent of a Woman) fõszerepéért,
négy alkalommal jelölték a díjra legjobb fõszereplõ
kategóriában az És légyen igazság;
a Keresztapa 2.; a Kánikulai délután és a Serpico
címû filmekért, és további
három jelölést kapott legjobb mellékszereplõként
is (Keresztapa; Dick Tracy; Glengarry Glen Ross). Az 1973-as
Cannes-i Filmfesztivál legjobb színésznek járó
díjával jutalmazták a Madárijesztõben
nyújtott alakításáért.
Filmográfia:1969: "Me, Natalie"; 1971: "The
Panic in Needle Park"; 1972: Keresztapa (The Godfather); 1973: Madárijesztõ
(Scarecrow); Serpico; 1974: Keresztapa 2. (The Godfather,
Part II.); 1975: Kánikulai délután (Dog Day
Afternoon); 1977: Bobby Deerfield; 1979: És légyen
igazság (...And Justice For All); 1980: Portyán (Cruising);
1981: "Acting: Lee Strasberg and The Actors Studio"; 1982: Szerzõ!
Szerzõ! (Author! Author!); 1983: A sebhelyesarcú (Scarface);
1985: Amerika fegyverben (Revolution); 1989: A szerelem tengere
(Sea of Love); 1990: Dick Tracy; Keresztapa 3. (The Godfather,
Part III.); "The Local Stigmatic"; 1991: Krumplirózsa (Frankie
and Johnny); 1992: Glengarry Glen Ross; Egy asszony illata (Scent
of a Woman); 1993: Carlito útja (Carlito's Way); "Jonas in
the Desert"; 1995: Szemtõl szemben (Heat); 1996: Egy nap
a mozi (Two Bits) Minden gyanú felett (City Hall);
Richard nyomában (Looking for Richard; színész,
producer), 1997: Fedõneve: Donnie Brasco (Donnie
Brasco).