A Warner Bros. bemutatja
a Regency Enterprises közremûködésével,
a Kopelson Entertainment produkciójában
Taylor Hackford filmjét
 

AZ ÖRDÖG ÜGYVÉDJE

The Devil’s Advocate


Szereplõk:Keanu Reeves, Al Pacino, Charlize TheronJeffrey Jones, Judith Ivey, Craig T. Nelson
Andrew Neiderman regénye alapján írta:Jonathan Lemkin, Tony Gilroy
Fényképezte: Andrzej Bartkowiak, A.S.C.
Látványtervezõ:Bruno Rubeo
Vágó:Mark Warner
Zene:James Newton Howard
Producerek:Arnon Milchan, Arnold Kopelson, Anne Kopelson
Rendezte: Taylor Hackford

Kevin Lomax, a sikeres floridai védõügyvéd (Keanu Reeves) igazi szerencsefia. Egyetlen pert sem veszített még életében; s még ha a bûnügy visszataszító, a vádlott pedig nyilvánvaló bûnös is, Lomax szinte hipnotikus erõvel bírja rá az esküdteket, hogy – akár a józan ész ellenére – fogadják el érveit, és mentsék fel az ügyfelét. A fiatalember nemcsak a tárgyalóteremben, hanem a magánéletben is szerencsés. Boldog házasságban él csinos feleségével, Mary Ann-nel (Charlize Theron), sõt vaskalapos anyjával (Judith Ivey) is jól kijön, annak ellenére, hogy az asszony enyhe gúnnyal szemléli a kisvárosi fiú nagystílû életvitelét.

Kevin Lomax úgy érzi, minden a lehetõ legtökéletesebben alakul – élete szinte már földi Paradicsom. De semmi sem tarthat örökké.

Egy napon – Lomax sokadik tárgyalótermi diadala után – betoppan hozzá egy tekintélyes New York-i jogi cég megbízottja: felettesei felfigyeltek páratlanul eredményes teljesítményére, szeretnék megismerni õt személyesen is és vendégül látnák, természetesen a cég költségére. A házaspár elutazik New Yorkba, ahol olyan fényûzõ élet kerül karnyújtásnyi közelségbe, melyrõl nem is álmodtak.

Nem sokkal késõbb Lomax megismeri John Miltont (Al Pacino) is, aki e kivételes luxust kínálta fel nekik. Õ alapította és vezeti azt a titokzatos céget, melynek a világ minden táján vannak ügyfelei és érdekeltségei. Ez a nagyhatalmú ember már hosszú ideje figyeli a tehetséges fiatal ügyvédet, és most elérkezettnek látja az idõt, hogy megnyerje õt a cége számára. Kecsegtetõ ajánlattal áll elõ: olyan pozíciót, fizetést és lakást ígér, melyet senki sem tudna túllicitálni. A fiatalembert összezavarja, de le is nyûgözi a ragyogó lakás, a kiváló munkatársak a cégnél, a gyönyörû nõk és a befolyásos férfiak Milton partiján. Nem csoda, ha kapva kap az alkalmon. Beköltöznek tehát új otthonukba, és új életet kezdenek.

Ám ahogy Lomax – immár jómódú sztárügyvédként – belekóstol a hatalomba, valami megváltozik benne. Megnyerni egy pert immár nem egyszerûen cél számára; fokozatosan a gyõzelem megszállottjává válik, és többé semmi más nem érdekli. Mary Ann elmondja, hogy a kollégák feleségei nem azok, akiknek látszanak, hogy boldogságuk korántsem olyan felhõtlen, mint hiszik, és azt is, hogy rémítõ dolgokat élt át, melyeket nem tud megmagyarázni. De Lomax mintha meg sem hallotta volna, õ már régen eldöntötte, nem firtatja, miért olyan bõkezû vele a fõnöke. Végül elérkezik az a nap is, amikor egy háromszoros gyilkossággal vádolt milliomost??? (Craig Nelson) kell védenie – és Kevin Lomax megint csak az új megmérettetés miatti izgalmat érzi ahelyett, hogy elriasztaná a bizonyosság, kliense még sokkal súlyosabb bûnökkel is vádolható.

A baljós eseményeknek nincs vége: a cég menedzsere, Eddie Barzon (Jeffrey Jones) hirtelen, szörnyû halált hal, Mary Annt rémítõ látomásai kergetik lassan az õrületbe, Lomaxet a gyönyörû, csábító Christabella (Connie Nielson) hálózza be. Milton pedig arról gyõzködi pártfogoltját, hogy az élet kifogyhatatlan lehetõségekkel kényezteti azokat, akik nem félnek kipróbálni és a maguk javára fordítani õket.

Kevin Lomax azonban már elkezdett félni. A földi Paradicsom képe szertefoszlott. Most a pokol van soron, melynek kapujában ott várja…John Milton.

A SZEREPLÕK

KEANU REEVES (Kevin Lomax), napjaink egyik legsokoldalúbb fiatal színésze az utóbbi években figyelemre méltó filmek egész sorában játszott, köztük Jan De Bont kasszasikerében, a Féktelenülben (Speed; 1994); Alfonso Arau romantikus drámájában, a Pár lépés a mennyországban (A Walk in the Clouds; 1995); Francis Ford Coppola Drakulájában (Bram Stoker's Dracula; 1992), Kenneth Branagh Sok hûhó semmiért (Much Ado About Nothing; 1993) címû Shakespeare-adaptációjában, Gus Van Sant Néha a csajok is úgy vannak vele (Even Cowgirls Get the Blues; 1993) címû alkotásában; Bernardo Bertolucci meséjében, A kis Buddhában (Little Buddha; 1993) vagy Robert Longo cyberpunk kalandfilmjében, A jövõ szökevényében (Johnny Mnemonic; 1995). Legutóbb a Láncreakció (Chain Reaction; 1996) és a Féktelen Minnesota (Feeling Minnesota; 1996) címû filmekben szerepelt.

A torontói származású Reeves-re elõször Tim Hunter felkavaró drámájában, a Féktelen folyóban (River's Edge; 1986) figyeltek fel. Ezután szerepelt néhány vígjátékban: a Bill és Ted oltári kalandjában (Bill and Ted's Excellent Adventure; 1989), a Bill és Ted haláli túrájában (Bill and Ted’s Bogus Journey; 1991), a Vásott szülõkben (Parenthood; 1989). Nagy sikert aratott Stephen Frears drámájában, a Veszedelmes viszonyokban (Dangerous Liaisons; 1988) és az Otthonom, Idaho (My Own Private Idaho; 1991) fõszerepében. További munkái: Friss vér (Young Blood; 1986), "Permanent Record" (1988), A pimaszság hercege (The Prince of Pennsylvania; 1988), Szeretlek holtodiglan (I Love You To Death; 1990), Holtpont (Point Break; 1991), "Tune in Tomorrow"; valamint a Megvalósult álom (Flying; 1986), az Újra fiatalon (Young Again; 1986), az “Under the Influence” (1986), a Látogatás Játékországban (Babes in Toyland; 1986), az “Act of Vengeance” (1986), vagy a “Brotherhood of Justice” (1986) címû tévéfilmek.

A legnagyobb sztárok között számon tartott AL PACINO (John Milton) a híres Lee Strassberg féle Actors Studio növendéke volt, majd eleinte az off-Broadway színházaiban lépett fel. Sikeres színpadi pályafutását jelzi két Tony-díja is a "The Basic Trainig of Pavlo Hummel" és a "Does A Tiger Wear A Necktie" címû elõadásokért; valamint Obie-díja, melyet Az indián a Bronxba vágyért (The Indian Wants The Bronx) kapott. Hosszú évek óta tagja David Wheeler bostoni kísérleti színházának, ahol többek között Shakespeare- és Brecht-darabokban lépett fel.

Neve elsõsorban játékfilmjei révén vált világhírûvé. Oscar-díjat kapott az Egy asszony illata (Scent of a Woman) fõszerepéért, négy alkalommal jelölték a díjra legjobb fõszereplõ kategóriában az És légyen igazság; a Keresztapa 2.; a Kánikulai délután és a Serpico címû filmekért, és további három jelölést kapott legjobb mellékszereplõként is (Keresztapa; Dick Tracy; Glengarry Glen Ross). Az 1973-as Cannes-i Filmfesztivál legjobb színésznek járó díjával jutalmazták a Madárijesztõben nyújtott alakításáért.

Filmográfia:1969: "Me, Natalie"; 1971: "The Panic in Needle Park"; 1972: Keresztapa (The Godfather); 1973: Madárijesztõ (Scarecrow); Serpico; 1974: Keresztapa 2. (The Godfather, Part II.); 1975: Kánikulai délután (Dog Day Afternoon); 1977: Bobby Deerfield; 1979: És légyen igazság (...And Justice For All); 1980: Portyán (Cruising); 1981: "Acting: Lee Strasberg and The Actors Studio"; 1982: Szerzõ! Szerzõ! (Author! Author!); 1983: A sebhelyesarcú (Scarface); 1985: Amerika fegyverben (Revolution); 1989: A szerelem tengere (Sea of Love); 1990: Dick Tracy; Keresztapa 3. (The Godfather, Part III.); "The Local Stigmatic"; 1991: Krumplirózsa (Frankie and Johnny); 1992: Glengarry Glen Ross; Egy asszony illata (Scent of a Woman); 1993: Carlito útja (Carlito's Way); "Jonas in the Desert"; 1995: Szemtõl szemben (Heat); 1996: Egy nap a mozi (Two Bits) Minden gyanú felett (City Hall); Richard nyomában (Looking for Richard; színész, producer), 1997: Fedõneve: Donnie Brasco (Donnie Brasco).